Az eljegyzés eredete
Ókori római és görög kultúra: Az ókori rómaiak és görögök is gyakorolták az eljegyzést. Az eljegyzés során a férfi hivatalosan is felkérte a nő kezét a házasságra, és gyakran egy gyűrűvel vagy más értékes ajándékkal kísérte a kérő szándékát. Az eljegyzési gyűrűk a mai jegygyűrűk elődei voltak.
Keresztény hagyományok: A keresztény hagyományokban az eljegyzés komoly és szent lépés a házasság felé. Az eljegyzés során a jegyespár elkötelezi magát egymásnak és Istennek is, és az eljegyzési gyűrű jelképezi ezt a fogadalmat. Az eljegyzést gyakran a jegyesekkel együttműködve tartják egyházi ceremónián.
Középkor és reneszánsz: A középkorban és a reneszánsz idején az eljegyzés hosszabb és ünnepélyesebb ceremónia volt. Az eljegyzési ceremóniák magukban foglalták a fogadalmak és a különböző rítusok elmondását. Az eljegyzési gyűrűk szimbolizálták a két fél közötti elkötelezettséget.
Modern gyakorlatok: A mai modern eljegyzési gyakorlatok széles skálát fednek le. Sok kultúrában és vallásban az eljegyzés ma is fontos lépés a házasság felé, és különböző hagyományokkal és szertartásokkal jár. Az eljegyzési gyűrűk széles körben elfogadottak, és az eljegyzés általában az esküvő előtti időszakban történik.
Az eljegyzés hagyományosan az esküvő előtti időszakban rögzíti a párok elkötelezettségét, és lehetővé teszi számukra, hogy hivatalosan is kijelentsék a szándékukat a házasság iránt. Az eljegyzés szertartalma és gyakorlata azonban különböző lehet kultúráktól és vallásoktól függően, és az idők során változhatott. Az eljegyzés fotózására az egybekelés illetve az esküvői fotózást megelőzően kerítünk sort.
Budapesten a Hősök terén vágtunk bele a jegyesfotózásba, mindvégig bátran improvizáltunk, volt is és izgalom és vidámság